Szabóné Kézsmárki Marcsi - Műkörmös Gyomaendrőd

Sziasztok! Itt szeretnék írni arról, hogy miért is lettem körmös/pedikűrös- kéz- és lábápoló 🥰 I. Emlékszem, hogy már kicsi gyermekkorom óta imádtam rajzolni, kreatívkodni, de főleg otthon, saját magam próbálkoztam különböző technikákkal. Egyik kedvencem volt tájképek, figurák, állatképek, fotók másolása rajz formában. Aztán emlékszem, már nagyobb voltam, amikor bátorságot gyűjtöttem, és odaálltam valaki elé, akit nagyon nagyra tartottam (tartok a mai napig is) szakmailag a képzőművészet világában, elővettem a rajzaimat és megmutattam Neki. Álltam csendben, szótlanul, várakozóan, majd a következő válasz érkezett: "Másolni nem szerencsés." Majd bár említette a rajz szakkör lehetőségét, úgy éreztem nem lennék eléggé odavaló. Végül más irányokban tanultam tovább, és sok évvel később, amikor eljött a lehetősége, hogy kézápoló- és műkörömépítő tanfolyamra járjak, akkor gondolkodtam el igazán azon, hogy tény, hogy nagyon nagyon sok esetben másolni kifejezetten nem szerencsés, de ha Én szép, ízléses körmöket szeretnék készíteni majd a vendégeimnek, na akkor viszont nagyon is szerencsés, ha a végeredményhez szükséges elemeket másolni tudom, vagy kívánság/ adott lehetőségek keretében hasonlóra elkészíteni. Szóval igen, megtaláltam a kivételt, ahol másolni szerencsés, és imádom, legyen szó egy egyszerű letisztult szettről, vagy egy nagyobb kihívást jelentő kézzel festett mintáról.🥰 II. A lábápolás fontossága, jelentősége, már nagyon fiatalon megfogalmazódott bennem, de valahogyan mindig csak magamra vetítve gondolkodtam el a témában. Mikor pár éve elkezdtem a körmös tanfolyamot, párhuzamosan a lábápoló/pedikűrös tanfolyam is ment a képző iskolában, és akkor jöttem rá, hogy én ezt is nagyon szeretném ❤️ másoknak segíteni, hogy megfelelően ápolt lábakon járjanak/éljenek. Pár évvel ezelőttről van még egy emlékem, amikor is nagyon kezdőként egy nagyon problémás lábon segítettem, és a hálás tekintet a végén is csak igazolás volt arra, hogy érdemes csinálni. ❤️